VAGYOK!

Harmadik hét az új munkahelyen. Lassan megszokom az új asztalt, főleg, hogy egyre csinosabb lesz – mintha nem a bizbazok elrendezése lett volna az első a szabad polcomon - és szokom az új arcokat, például Ogre arcát, én nagyon megkedveltem, először pl. túlságosan is, de mivel gyűrűsféreg (gyk: házas), ez nemsokára lohadni fog, így tervezem. A reggeleket az utóbbi 2 hétben itt töltötte, legtöbbször gondjaim akadtak, aztán mondandója volt, aztán nekem lett mondandóm, sürgősen emileztünk és telefonáltunk, és így tovább. Az ő látványa is jól eső itt, hatalmas pali, mint egy nagyon hatalmas szimpatikus hegyomlás, de a legtöbb férfi munkatársamé, mondtam is, pl. a beachboy kinézetű Zsótit odaállítanám néha a sarokba látványelemként, passzióból, néha öltönyben, aztán fecskében, tenisztanár felszerelésben ésígytovább, a jó ízlés határáig (röhögök a markomba).

Amúgy Ogre ezen a héten szabin van… reggel zavartalanul intézhetem halaszthatatlan ügyeimet az excell táblázataimmal, miközben a takarítónő épp körbeporszívóz majd, mint ma, miközben törökülésben ülök a székemen. Hiányzik a kopasz, na.

Majd ferrakom az ogreellenes tapaszomat.

Tegnap megvettem magamnak az első szülinapi ajándékomat, a kb. 8 éve vágyott Cecile-féle parfümöt (Salvatore Ferragamo), amit fent nevezett fürdőjében szagolgattam hétvégente. Isteni illata van, egy a hiba, Magyarországon nem lehet beszerezni, ui. nem hoznak be ilyet és ha mégis, hát magamfajta buta (értsd: nem nagyon kitartott) hölgyeménynek az árcédula végigolvasásához minimum két nagy levegővétel szükséges.

Szinte csodával határos, hogy a feketepiacon sikerült viszonylag emberi áron beszerezni egy igazit, úgyhogy itt illatozom, és kár, hogy nem dong körül hozzáértő férfinép, hogy halálra szimatoljon. Semmi sem lehet tökéletes.

És elindultam a lejtőn a nőség felé, elkezdtem főzni, nem részletezem, miféléket, de akik megkóstolták a múlt hetit, komolyan mondom, öröm volt nézni az arcukat. Most kezdem pedzeni, Moki miért élvezi ennyire.

Itt még jönne egy cirádás – káromkodós rész a joghurtgyártók mocskos praktikáiról, ui. hétvégén 3 nagydobozos danone joghurtot víztelenítettem, hogy kb. 3 hölgyadag igazi tzatzikit nyerjek. Bizony.

Álljon itt főzéstudományom mementójaként 1 db recept, amivel a többi hölgy is igazi (jóféle görög éttermekben tálalt) tzatzikivel kápráztathassa igényes vendégeit.

Tzatziki 3 főre

Végy

3 nagy doboz joghurtot

1,5 kiskanálnyi facsart citromlevet

kb. 2 kiskanál kaprot / vagy mentalevelet

1 közepes kígyóuborkát

némi sót

1 gerezd fokhagymát

Először is fogod az összes joghurtot, belekanalazod egy pelenkaszerű anyagba (finom rácsos konyharuha), megkötöd a négy sarkánál fogva és felakasztod, vagy tésztaszűrőre rakod, kinek hogy, így csöpögteted a hűtőben 2-3 órát.

Tévénézés közben pucold meg az uborkát, majd a nagylyukú reszelőn reszeld le az egészet. Sózd be az így kapott cuccot, rakd be a hűtőbe, hadd áljon, addig foglald el magad (2 deci 2003-as Irsai Olivér, röhögj Stahlon, aki épp ismét muffint süt, vagy tekints meg egy részt a Kapa Kasza Fakanál c. méltán nem ismert 6 részes főzősorozatból (Tesco/DVD részleg, 550 Ft.)). Amint kiröhögted magad, vedd elő a besózott uborkát és nyomkodd ki jól, hogy ne csurogjon. Tedd be az előkészített tálba, add hozzá a felaprított kaprot/ mentalevelet, csurgassd rá a citromot, tedd vissza a hűtőbe és húzz el vásárolni valamit magadnak - ezt anyóstól tanultam.

Amint hazaérkeztél, kanalazd rá a joghurtot az uborkára, reszeld meg a fokhagymát – tubusos fokhagymakrémből 1 teáskanál, a szaga ugyanaz, és a kezed estére is kívánatos marad, hogy a vendégek (Urak :) ) halárra csókolhassák.

Keverd össze, hagyd ott még pár órát, hogy összeálljon, és voilá, kész.

Zavartalanul hallgatom a miserét, itt a link:

http://radioblogclub.com/search/0/schwartz

Kopaszmentes övezet, én leszokóban. (Harakiri Lesoko)