Magdinéni

Tegnap este anyával beszélgettem, elmesélte a tegnapelőtt éjszakai történeteit. Tudni kell, egy nyugdíjasházban dolgozik nővérként, minden idős házaspárnak, ill. egyedülállónak van saját apartmanja, kis fürdőszobával, hűtővel, pici konyhával. Magdi nénit kinn találta a folyosón az éjszaka közepén pizsamában. Nem hangos, de feldúlt volt, kapkodva mozgott és motyogott magában. Anya bekísérte, leültette az ágyra, Magdi néni elmondta, direkte becsurgatott. Ugyanis bejött a Gyuri - ő még fiatalkorából ismerte Faludy Györgyöt - a szobájába és hangosan énekelni kezdte a Vörös Csepelt, mire persze finoman rászólt: Gyurikám, karácsony van, én imádkozni jöttem ide, nem lázadni. Szende arccal anyura nézett, és várta a megerősítést, "milyen dolog ez. De nem tudtam mit csinálni, énekelt tovább, és" - hirtelen felkelt, terpeszbe állt, elégedett széles mosollyal megmutatta a nedves foltot a pizsamanadrágján - na és AKKOR csurrantottam be direkt.A szekrényhez ment, elővett egy tiszta szett pizsamát, tiszta fejjel bár kissé kapkodva, levetkőzött, megmosakodott a fürdőszobában, tiszta alsót vett, visszaült anyu mellé az ágyra és maga mellé rakta a pizsamát. Magdi néni, öltözzünk fel, meg fog fázni - szólt anyu, és megfogta a pizsamafelsőt. Magdi néni elvette tőle, felgyűrte a kabátka karját és megpróbálta anyura ráadni. A történet vége a szokásos, ivott teát, felöltözött és elaludt, de ahogy hallgattam anyut, úgy éreztem, menne ez nekem is, ÉLŐBEN lát olyan dolgokat, amikről én csak olvasok.