Na, mindjárt kapok a fejemre :)
Az első, hogy nem haltam meg, megvagyok, élek, ahogy szoktam.
Hol kezdjem.
Aki tudja, milyen vagyok frusztráltan, most képzeljen el maga elé, ez vagyok én most.
Talán ezért is nem akartam belemenni évekig semmilyen többesélyes játékba – itt a magánéletemet értem. Mert nekem biztosan tudnom kell mindent. Nekem a számba kell rágni.
Persze vannak „jelek”. Na ezekre pont nem gondoltam, amikor tegnap majdnem elsírtam magam a gép előtt, hogy mondja már el, hogy ezek mér vannak. Persze nem erőszakoskodom, szép is lenne, nem is tudom elképzelni, ahogy rákérdezzek, mik a tervei velem.
Pontosan tudom, mekkora hülyeség ilyeneken kombinálni, egy hete sincs, hogy először találkoztunk, mondjuk az első hajnalt az ő ablakából néztem. Ahogy csíkos volt az ég alja, én meg ki-be ugráltam az ágyból, le ne maradjak egyik eseményről sem, a nap kelt kinn, ő pedig csíkszemekkel az ágyneműk közt.
Hidd el, nem fogom vissza magam minden más esetben, amikor biztosra megyek. Minden máskor azt mondom, a pasi összeteheti az összes kezét-lábát, hogy hallgathatja a horkolásomat éjszaka (horkolok!) és rögzítse a hangomat, mert bármikor azt mondom heló és nem is emlékszem, hogy az illető a világon volt. Mert mostanában így éreztem, és otthagytam mindegyiket, és egy cseppet sem bánom.
Megkaptam, amire szükségem volt, és megadtam, amit tudtam, tiszta a lelkiismeretem, és azon kívül, hogy továbbléptem, bajt készakarva nem okoztam.
átírtam. el akarok futni. asszem túlzottan megszerettem.
************************************************************************
B.-t 3 éve nem láttam. Mondhatom tisztán, sírás, minden szívfájdalom nélkül, mintha a gazdasági adatokat elemezném az utóbbi 3 évről. B. tegnapelőtt elhagyta a pénztárcáját. Szomorú volt, benne volt az összes kártyája és 300 kanadai dollár, amiért tanított két hétig munka mellett, el volt keseredve. 20 perccel hazaérkezése előtt nála volt, aztán leült a buszon, senki nem volt szinte, hazaért és nem találta. Mindenhol kereste.
„A bal hátsó zsebedben volt?”
„Aha.”
Mindketten elmosolyodtunk. Mer tuttuk.
***********************************************************************************
L. tegnapelőtt hívott. El volt keseredve. Nem lesz szabadnapja ünnepekkor. Megint ő a legfiatalabb az osztályon és ügyelnie kell. Van mesélnivalója, találkozzunk. Remélem nem ér össze minden megint.
Nyááálas szám nektek itt
Friday, November 17, 2006
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
*Szorít Ancsiért*
Post a Comment