Ide ült velem szemben egy nagytudású ember, beszélgettünk, ő kezdte. 30 körüli, férfi, nem az a nyafogós fajta, de megegyeztünk, rohadt nyomottak vagyunk. Én elfeküdtem a székben, ő meg szemben az asztalon.
Érdekes, hogy 16-17 évesen akármilyen idő lehetett. Zuhogott az eső, felhős-borongós- változékony időben is teli szájjal vigyorogtam, el sem tudtam képzelni, hogy a frontátvonulás vagy légnyomásváltozás akármennyire befolyásolhatja, épp milyen a kedvem.
Most meg néha csak a szürkeség miatt nyomorgok itt a székemben.
Beszélgetőpartnerem szerint ilyen korban ez természetes
Öregszem. Szánalmas.
3 comments:
És akkor még nem jött el az ideje, hogy az izületi problémáidról kezd el beszélni ebéd közben.:-))))
ne is mondd, Klimtám, alig várom már, hogy személyesen is megosszam veled a gondolataimat erről :)
már nem kell sokat várni :):)
Péntyek!
Post a Comment