Szóval dél körül beálltam a virágbolt ajtaján kikukacodó sorba, kb 10-en voltak előttem.
Mivel, mint említettem, olyan ma a fejem, mintha egész nap koszos víz alatt tartanám, nem voltam túl jó állapotban, de felhúztam magam nagyon. Mind a 10-en vágott csokrot vittek. Nincsen szebb dolog haldokló ajándékot adni anyák napjára, én mondom.
A következő, ahogy összeválogatták a színeket, komolyan megharagudtam a virágárusokra, miért nem igényesebbek kicsit, olyanok voltak, mint az a fodrász, aki elé beül egy 140 kilós nő és kérésre lenyírják a haját 2 centisre és beszőkítik, meg se próbálják megakadályozni, hogy igazi golyót csináltasson magából.
Mert itten senki sem gondolja, hogy az ő dolga is lenne mások ízlését formálni. Namindegy.
Én sem szóltam be a halálvásárlóknak, megvettem azt a cserép fikuszt aztán elhúztam, ne is lássam őket.
undorítóak vagyunk
No comments:
Post a Comment