
Kedves Naplóm,
A mai nap nagy nap Józsi életében és az enyémben. Megígértük: nem fogunk bevadulni. Ugyanis megszabadulok a hajkoronámtól és az eddigi színétől is. Ha ő vágja a hajam –csak ő vágja és 2003 óta nem nyúlt hozzá – akkor beindul a fantázia, 3-4 centis tincsek röpködnek és gonosz röhögéssel (MOHAHAHAHA) keveri a festéket. Persze az elején megállapodás mindig van, de a végén általában beszarok a látványtól.
Nála csak „Péter a gyors” volt bátrabb, első találkozásunkkor marokra fogta a majdnem s*ggig érő hajamat és NYISSZ. Másodpercekig nem vettem levegőt, ahogy elegánsan félrehajította a halott coffomat. „A hosszú haj nem illik az igazi egyéniségekhez”- mosolygott. „Bazmeg” – hápogtam igazi egyéniségekhez illőn. Állítólag emiatt is rúgták ki a westendből.
4 comments:
Ez volt a vad indulatok és a seggig érő haj története.:-))
Akkor a TE hajad vágták?
Képet!!!!!
ja, képetképet
nóravoltam
jó teszek, azé annyira nem lett gáz :)
Post a Comment