Hatalmas kávéscsészém karimája fölött várom, hogy megnyíljon a gépem. Fél kilenc, kicsit később, kit akarok én átb*szni, frászt, pár perc múlva kilenc, mire idevakarom magam a gép elé, postaládáink ürítése, biztonságiakkal kvaterkázás és a lányok forró üdvözlése után.
Nyitom a mailboxom, közben bekapcsolo egy kedvenc Julio Iglesias számot, hozzám lép egy férfi, felkér és körbetáncoljuk az irodát – álmodozom, miközben egy megrendelést továbbítok a pénzügyek úrnőjének.
A privát mailjeim között az egyik Bardiáé, szorri, mondja, hogy nem írt, csak nagyon elfoglalt, illetve nem úgy, csak nagyobb feladatot kapott és nehari. Próbálok magam előtt is lazán csodálkozni azon, hogy én pedig már két napja hanyagolom, biztos beszart, hogy mégsem küldöm a papírjait, pedig már két napja úton vannak kanadába. Szarom le, hazudom. Egyszerűen csak félek elmondani neki, hogy már nem kell keccsölni meg kedveskedni ájlávjúkkal, amiket nem is hiszek el, hazudom.
Ogre ekkor lép be, letelepszik pénzügyi úristen asztalához, kikérdezem, milyen könyvet olvasott hajnalban, sejtem, hogy meg fog röhögtetni.
Pöttyet militarista a pasi és néha buddhista, bárki elképzelheti micsoda csemege ő nekem, önjelölt cihiáternek. Egy zen szerzetes katonai bakancsban. Mohaha.
Elhatározom, ma elfelejtek válaszolni miszter exférjnek, hogy sebaj fiam, nagydolgozzál.
Összeszedem, ma mi az, amit szeretnék megcsinálni. Pénzügyi ómájgás megérkezik, körbelibegi az irodákat és mindenkinek beköszön, megkérdezi mizu, beszélgetünk pár percet és elvonul a konyhába az újságokkal, megérkezik a reggeli dohányzós banda és megvitatják a tyúxaros életüket, na ekkor jelentkezek be msn-re. Kostas, a görög itteni idő szerint reggel 7 óta stimulálja magát frappékkal (az annyába, neki), ezért feldobott, és mivel ő az én kurvám (you are my bitch, BITCH), ő engem a női stricinek hív és így becéz /nem világosítottam fel eddig, hogyan hangzik magyarul, nézzétek el/, szóval így – Pimpina. Ezen jót röhögök magamban.
Dolgozni kezdek, előszedem az aktuális exceltáblát és egy kupac papírról számokat pötyögök be, aztán a számokat megszámolom, és egy másik exceltáblába rakom. Amíg meg nem unom.
Átmegyek Helgához pár percre, hogy lássam, megvan-e. Megvan. Körbekérdezünk, kinek kell valami a büféből és hozunk Ogrénak egy rúrórudit, ami egy az egyben beszorul a bal felső hetese és hatosa közé. Köszöni szépen.
Megnézem még egyszer Bardia mailjét.
Zsótitól megérkezik az első vicces levél.
Bekapcsolom Wham- club tropicana című számát.
Wednesday, August 30, 2006
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment