Mesélje el, mi van a romantikus jelenet után. Snitt. Hát mittomén, valamit csak kitalálnánk, mondja. Bele a szemembe, hogy megráznám. Halkan, gyógyító hangszínnel sorolom az összes problémámat ezzel. Még mindig, félrehajtott fejjel, üvegszemekkel mosolyog, mintha mögöttem színes bárányfelhők úsznának elő és tova, és arra figyel, szerencsétlenem.
Rendben. – lököm ki a széket alólam. Akkor beszélj. Szereted?
Félelmetes, ahogy nem változik a szeme, a harmónia és a mosoly- Azt nem tudom.
Meghökkenek. Nyúl a bokorban. - Hiányzik?
Nocsak, rám nézett. Hirtelen elvigyorogja magát, vihog – Nem.
Na vééégre fiam ez a beszéd- ülök le.
De hát az nem fontos - beszél . (!)
Tessék? – itt majdnem két kézzel csaptam az asztalra.
Hát hogy itt bennem van. Erre gondolok. – motyogja mosolyogva és tekintetével az asztalon, így záródik.
Áhá, ilyenkor vele vagy. - Közeledem fejemmel a látószögébe.
Ühüm. De egyáltalán nem zavarsz.
1 comment:
Nagyon tetszett. Úgy megkapóan elmebeteg, de szeretnivaló kis írás ez Ancsim.
Post a Comment