háuemáj

nya.

Beértem dolgozni.
Fél tíz mindjárt de az otromba dohányos csapat nem lepte el a mellettem levő konyhát. HALLELUJA. Csak így tovább, nincs benn senki, aki 42 fokban beslattyog konkrét munkát elvégezni. Senki. Én is csak ami éppen jön, e-maileket válaszolok, faxolgatok ide-oda, kicsit azért intézek, de semmi nagy mozgással járó, mert az mondjuk eléggé megviselne, főleg, hogy most már inkább csak levegőt kever az amúgy ipari klímánk :P

Amúgy ennél a cégnél, ahol dolgozom, mindig van valami "váratlan" dolog. Már egy kicsit kezd fura lenni, most pl. a megbízó céggel megállapodott szabályok szerint nem lehet nyáron tréninget tartanunk, erre a kolleganőm dafke elfogadta a nyári időpontokat - majd valami lesz, vagy nemtom mit gondolt - beírta a táblázatba, amit én elküldtem kötelezően a cégnek, hogy tudják, hol tartunk a munkával, erre beszólnak, hogy de hát nem megállapodtunk, hogy nem lehet nyáron?
Hát de. Mi mindannyian, én is, mindenki világosan vágja, miben állapodtunk meg, de az itteni góréasszony(nakhiszimagát) úgy döntött, ő leszarja bazmeg magasról. Ezt persze nem mondhatom, de mondta erre, majd lelevelezés lesz a megbízó céggel, hogy hát ő ezt így gondolta, engedjék meg. A tavalyi után hülyének fognak minket nézni :) Tavaly pár napot újra kellett dolgoznia emiatt már pár embernek (a felállás közel ugyanaz volt) és nagyjából ez egy ilyen általános megoldása mindenre.
A legkisebb dolgokig ez.
Hihetetlen. De megtapasztaltam ezt is és azt gondolom, hogy nemsokára már semmin sem fogok megütközni.
Persze lehet, hogy rugalmasnak kéne lennem :D
rugalmasnak, hogy... HOPPPPP :D