losszindulat

Azért az emberi rosszindulat feldühít, akkor is, ha egyre többször szembesülök vele, ahogy felnövök.
Szóban szoktam rosszindulatú lenni néha, de ahogy beszélek rosszul is érzem magam közben és arra gondolok, hogy ha rólam beszélnének így, nagyon szomorú lennék, és röviden abba is hagyom.
De hogy valaki eljusson addig, hogy fizikailag rosszindulatú dolgot tegyen, ahhoz azért már a lelkiismeretnek olyan szintű elszürkülése kell... szinte sajnálni való.
A kolleganőm ilyen, pont szemben ül velem és mosolyog, általában. Vannak olyan emberek, akik a mosolya mögött megszaglintják, hogy belül bűzösen rothad.
Én ilyen vagyok és napi 8 óra a társaságából néha a kénköves pokol. Például amikor keresztbe tesz szépen csendben mögöttem, tudtommal, a világosban kedélyeskedve.

De a legújabbnál, amit tegnap fedeztem fel, már nem is nagyon kaptam fel a fejem, azon gondolkodtam, hogyan lehetne rendbehozni, a számomra hátrányosan alakult dolgokat és ha megoldódik, legyinteni fogok; rohadj meg, akkor.

De ezt amúgy is megteszi.