hörp

Csókolom.
20 perccel ezelőtt kókadt voltam, de már jobb színem lett 2 pohár (1 száraz+ 1 édes) pezsgő elnyalogatásától. A munkakedvem nem jött meg "sajna", de már nemsokára érkezik értem a lovagom a fehér (sic) lovon.

Mit láttam nemrég.
Megyek a metróhoz, szemben velem egy nálamnál kb. 5 centivel alacsonyabb srác, szép bakancsban, naciban és extra praktikus pólóban (nagy Mo., árpádsáv, sas, 3 az egyben) lépegetett.
Én a pólóját néztem, aztán megpróbáltam besaccolni, hogy fordulórúgásban hova esik majd a sarkam. Röviden megállapítottam, hogy könnyedén szájbarúghatnám, ha akarnám, de termete (ne bántsd a kisebbet) és híres humanizmusom (híres visszafojtott szadizmusom) miatt sem állok le vele kötözködni.
Szerintem ezek az emberek eddig is ilyenek voltak, csak épp nem volt hozzá sasos pólójuk. Nagyon szerettek volna valahova tartozni, híresek lenni, valami nagyot és nemest tenni csak sajnos nem fogadta be őket semmilyen csoport, mer agyatlan véglényekkel nem barátkozik senki. Aztán a nagy fordulatot a Kossuth téri banzáj hozott, akkor, a nagy tömegben, ahol mindenki mindenkinek bajtársa meg elvtársa lett, találtak maguknak végre zászlót, meg végre gondolatot, amit követni tudnak, valakit okolni a nyomorult életükért.