jó estét, jó...

Épp itt ülök a naccobában. D. alszik a kanapén, néha felzavarja a ventillátor, ami csak körülötte keveri a levegőt, felemeli a fejét, megkeresi Szusit a szemével, rám néz, minden rendben, visszahanyatlik, cuppant egyet, vagy fordítva.

Szusi eközben mit sem sejtve a kényelemfotelhez (csak ő használja) tartozó lábtartó zsámolyon (ezt is csak ő használja) fekszik. Négy lábát a négy égtáj felé terpeszti, mint egy igazi écakai pillangó. Néha felriad a klimpírozásomtól, vagy D. mozgolódásától, felemeli a fejét, először D.-re, majd rám néz, megnyalja a kezét, de aztán inkább megpróbálja inkább a legtöbb végtagját úgy lelógatni a zsámolyról, hogy közben ne zuhanjon alá a mélybe (40 cm). Kicsit variál, de elalszik.

Jómagam a gépnél ülök. Nem nézem a tévét, pont a hátam mögött van és bedugtam a fülembe a zenét, meghitten olvasgatok mindenfélét. Beszélgetek az ösmerőseimmel és néha felriadok, mikor a szemem sarkából látom, hogy D. mozgolódik. Megnézem, mit csinál, aztán ránézek a Szusira és fordulok vissza olvasni. Szállodát kerestem, ahova ellógunk D.-vel tél környékén.

A mai parámnak vége.

Reggel munkába menet álltam a metrón az ajtóban, lassít a megállóban, megáll, kiszáll a tömeg, felszáll a tömeg, én ismét az ajtónál állok. Szemben velem ücsörög egy volt osztálytársnőm egy 3 éves forma szőke kislány mellett. Nevetünk egymásra, úgy indult el a metró, mindhárman integettünk és vigyorogtunk és aztán ettől jó érzés töltött el, a gyerekintegetéstől mindig melegség tölti el az embert.

Aztán ráparáztam a gyerek témára délután, de vége.

:)

Jójcakát, szép álmokat!