ma

Egy hónapja találtam meg, egy ismerős ismerőseként iwiw-en és arra gondoltam, nem találkoztunk már egy éve, a veres lobonca, meg a mosolygó érdeklődése, ahogy Proffal hülyéskedtek-vitatkoztak és talán csak pár tucatszor találkoztunk, és már egy éve nem. Arra gondoltam, majd egyszer, ha expárom haragja elmúlik, és majd találkozunk a fiúval aki, nemrég, kb. egy éve levágatta a hosszú pumuklihaját, majd bejelölöm és beszélgetünk, mer hogy hol van még karácsony. De ez olyan tényleg semminek tűnik.
Prof reggel válaszolt nekem, végre. Azt írtam neki, megkérdeztem, fogadóképes-e, merthogy ott vagyok a háta mögött egy fejszével, és erre azt válaszolta, hogy nem igazán, és nem is állok ott. Nem tud dolgozni. Mer reggel meghalt D. De nem kaptam levegőt. Mintha parancsszóra pattant volna a szemem elé D. arca. Meg mindenféle. Kinyitottam D. iwiw-es oldalát és addig néztem, ameddig ki nem száradt a szemem.