Stál vok a hétbő

Tegnap vmi kishüje rávett, hogy süssek pogácsát. Megjött a kedvem. Találtam egy receptet, a tésztához még csak hozzá sem kell nyúlnom, nem kell szaggatni és nyújtani sem (taps) ráadásul bele lehet reszelni kábé 40 deka füstölt sajtot a tésztába, meg én még bele még fenyőmagot is. Na a lényeg a lenyeg (mer a receptet kurvára nem adom meg) szóval kikevertem a tésztát, fűtöttem a kemencét, majd benn sült az első adag, amikor DENG, elment az áram az egész házban. HÖH mordult fel anyukám az "Önök kérték"-ből. A gyermek alattunk elkezdett visítani mint egy malac, émmeg gyújtogattam a gyertyáimat, egyiket a másik után. Röhögtem, hogy rendesen bevilágítom a lakást, milyen szerencsés, hogy gyertyabuzeráns vagyok :) drakulakastélyra hasonlított :) majdnem másfél óráig tartott a sötétség, pont, mikor Laci hazaért, akkor jött vissza az áram, mondtam is, magamban, hogy ő a fény a zéjszakába. Nah éés akkor reggel adtam neki uzsonnát /vmi pogácsát/, ott álltunk a Blahán és odafordul a péksütis felé, hogy megy, aszondja nem kérsz csirkés gombás táskát? JAJ, mondom bazmeg :) nekem sietnem kell :) és elsiettem. Ez az ember sárba döngölte a pogácsám becsületét.