Hétvégén , és úgy általában mostanában és persze a koromból adódóan, és a barátnőim korából adódóan jobbról barról hallom az esküvői harangokat (a párjuknak inkább vészharang, harangozó terézia sic). Csodálatos fordulat ez, illetve fordulatok, vagy mik, a házasság és gyermekellenes "karrier, haverok, fanta" nők egyszercsak összerándul a méhük, babagügyögés meg popsiillatra vágynak.
Ami az izgalmas, sokszor ennek a méhösszerándulásnak generálója, illetve egyenesen arányos változója az illető úriember anyagi helyzete. Egy tehetős családi háttér, diploma, megtakarított összeg a bankban és egy nyaralás ígérete a kisebb lila ködöt akár egy ideiglenes vakságig bír fokozni, ennek a mottója : "nézd, milyen cuki menyasszonyi ruha"
A lakás és kocsi megléte ezt az amúgy is felfokozott állapotot elviheti a bababolt előtti sóhajig és a tudatos "férfifogó projektig" amibe (nem hittem a szememnek-fülemnek) a kedves mamát is bevonják. Tyú, vaz.
Emlékszem, Dr. Mészárossal sétáltunk egyik nyáron éjszaka a Margit szigeten, húzta az orrát a földön, felsóhajtott.:
"Adél anyja szerint bennem van perspektíva."
Ezt olyan szomorúan mondta, mintha meghalt volna vki, pedig csak az ő házasságról szóló idealista gondolatai kaptak jó nagy pofont.
1 comment:
Nekem semmiféle ígérgetésre vagy anyagi helyzetre nem rándul össze a petefészkem, szerintem olyan nálam nincs is:)
Post a Comment